Saturday, May 30, 2009

Egy levél a múltból...


Sokszor meg vagyunk arról győződve, hogy az életünk jobb lesz,ha megházasodunk, ha megszületik az első gyerekünk, vagy ha megszületik a második. Aztan meg azért vagyunk frusztráltak, mert a gyerekek túl kicsik még ehhez vagy ahhoz és azt gondoljuk, hogy a dolgok jobban mennek majd, ha felnőnek. Folytatásként kamaszkori viselkedésük miatt vagyunk elkeseredettek. Meg vagyunk győződve arról, hogy boldogabbak leszünk, mikor ezen a korszakon túljut. Azt gondoljuk, az életünk jobb lesz, ha partnerünk megoldja a problémáit, ha végre kocsit cserélünk, ha csodálatos nyaralásaink lesznek, ha nem kell dolgozni. De ha most nem kezdünk el boldog és teljes életet élni, akkor mikor? Mindig lesznek különböző nehézségeink. Legjobb ezt elfogadni és elhatározni, hogy boldogok leszünk, akármi történjék. Alfred Souza mondta: „Sokáig abban a hitben éltem, hogy a valódi, igazi életem még csak most fog elkezdődni és az ehhez vezető úton mindig voltak megoldásra váró akadályok: gúnyos megnemértettség, időigényes tennivalók, még nem törlesztett kölcsönök. Aztán kezdõdik a valódi élet! Végül megértettem,hogy ezek az "akadályok " a Valódi élet.” Ha íly módon elfogadjuk a dolgokat, az segít megérteni, hogy nincs egy olyan módszer, ami a boldogsághoz elvezet, mert a módszer maga a boldogság. Következésképpen élvezzük ki az élet minden pillanatát és élvezzük még annál is jobban, ha megoszthatjuk egy számunkra kedves emberrel a ritka pillanatokat és emlékezzünk rá, hogy az idő nem vár senkire. És akkor biztosan nem fogunk arra várni, hogy majd ha vége lesz az iskolának, majd ha elkezdõdik az iskola, majd ha lefogyok 5 kg-ot, majd ha sikerül felszedni 5 kg-ot, majd ha gyerekem lesz, majd ha végre kirepülnek a gyerekek, majd ha dolgozni fogok, majd ha végre nyugdíjba megyek, majd ha férjhez megyek, ha végre elválok... Nem várjuk a péntek estét, a vasárnap reggelt, az autócserét, a házvásárlást. Sem a tavaszt, a nyarat, az őszt, a telet, sem az élet végét és egy újjászületést, hanem eldöntjük magunkban, hogy nincs az életben jobb pillanat a boldogságot "elkezdeni", mint ez a pillanat.


Most próbálj meg válaszolni ezekre a kérdésekre:
-sorold fel a világ 5 leggazdagabb emberét! /sorold fel a világ 5 legutóbbi szépségkirálynőjét! / sorolj fel 10 Nobel-díjast! / sorold fel 5 Oscar díjas színészt! /
Hogy megy? Rosszul? Ne aggódj! Senki sem emlékszik így a tegnap legjobbjaira. A tapsviharok elmúlnak, a trófeák beporosodnak, a győzteseket elfelejtjük.


Most ezekre a kérdésekre próbálj válaszolni:
-sorolj fel 3 jó tanárt, aki segített neked azzá válni, aki lettél / sorolj fel 3 barátot, aki a nehéz időkben melletted állt / mondj olyan embert, aki azt éreztette veled, hogy különleges vagy / sorolj fel 5 embert, akikkel szívesen töltöd az idődet
Hogy megy? Jobban? Azok az emberek, akik az életünket Különlegessé teszik, nem feltétlenül a leggazdagabbak, vagy a legnagyobb díjak nyertesei. Viszont aggódnak értünk, törődnek velünk és mellettünk állnak minden helyzetben.


Töprengj el rajta egy pillanatra, milyen rövid az élet! Te mit akarsz tőle? Ki vagy te? Ha megengeded, segítek válaszolni erre a kérdésre. Valószínûleg nem vagy a nagy- és közismert hírességek egyike, de olyan ember vagy, aki miatt erdemes elni.

Egy parbeszed a konyhabol



A: Milyen kicsik ezek az eprek, pedig mikor megvettem olyan nagyoknak tuntek...
B: Nem is olyan kicsik azok te...
B: Nem a meret szamit, hanem a minoseg, hogy milyen az ize...
A: Jo, de olyan nehez oket pucolni...
B: Mindenkinek, mindenbol csak a nagy kell es a nagybol is sok...mindig tobbet es tobbet akarunk, mindig- mindenki-mindenbol tobbet akar, sosem eleg annyi amennyi van es amilyen van...
Sokszor telhetetlenek vagyunk, allandoan panaszkodunk, hogy IGY-se, UGY-se jo ( ES NEM CSAK az eperrol van szo)

Amik mosolyt csalnak arcodra


Gondolkozz el egy pillanatra, mielőtt elolvasod! Teljesen mindennapos gondolatok, de jól fogod magad érezni.



1. Beleszeretni valakibe...

2 .Úgy nevetni, hogy utána az arcod fáj...

3 Egy forró fürdő...

4. Nem kell sorban állni a boltban...

5. Egy különleges pillanat...

6. Egy kedves e-mailt kapni...

7. Egy lélegzetelállító utcán végigsétálni...

8. A kedvenc dalodat a rádióban hallani...

9. Feküdni az ágyban, és közben hallgatni az eső kopogását az ablakon...

10. Egy forró fürdőlepedő - frissen kivéve a szárítóból...

11 Egy csokiturmix! (vagy vanília, vagy eper)!

12. Egy pezsgőfürdő...

13. Nevetni...

14. Egy jó beszélgetés...

15. A tenger...

16. 2000 forint tavaly télről, a kabátzsebben...

17. Saját magadon nevetni...

18. Egy telefonhívás este, mely belenyúlik az éjszakába...

19. Keresztülmenni füvön, miközben öntözik azt...

20. Minden ok nélkül nevetni...

21. Egy ismerős, aki azt mondja, milyen szép vagy...

22. Nevetni egy gondolaton...

23. Barátok...

24. Véletlenül megtudni, hogy valaki kedveset mond rólad...

25. Felébredni és megállapítani, hogy még 3 órát tudsz aludni...

26. Az első csókod (vagy az első csók, egy új baráttal)...

27. Új barátokat találni, vagy eltölteni az időt egy régi baráttal...

28. Egy édes kis kölyökkutyával játszani...

29. Valaki, aki a hajaddal játszik...

30. Édes álmok....

31. Forró csokoládé...

32. Kirándulás barátokkal...

33. Hintázni...

34. Szemezni egy kedves idegennel...

35. Csokis kekszet sütni...

36. Barátok, akik saját készítésű kekszet küldenek...

37 Kézen fogva lenni valakivel, akit szeretsz...

38. Véletlenül találkozni egy régi baráttal, s megállapítani, hogy semmi sem változott...

39. Figyelni az arcvonásokat, amikor valaki kibontja az ajándékodat, melyet már régóta szeretett volna...

40. Figyelni a napfelkeltét...

41. Minden reggel felkelni, és hálásnak lenni azért, hogy megérhetted az új csodálatos reggelt...

42. Tudni, hogy hiányzol valakinek...

43. Egy ölelés attól, aki téged szeret...

44 Tudni, hogy jót cselekedtél - még akkor is , ha a többiek mást mondanak...

It's almost over...


Igen...amikor valamit megszerettunk es beilleszkedtunk, rajovunk, hogy hamarosan itt a veg...amit nem is vartunk annyira, talan egy kicsit...ez olyan se veled, se nelkuled... Nalam talan inkabb a veled, mint nelkuled...A ballagasi unnepseg szep volt, habar szebb beszedet el tudtam volna kepzelni a dekanhelyettes tanarunktol, mert amit o eloadott, mindenrol szolt, csak nem rolunk es nem a bucsurol, inkabb az volt a reklam helye, amikor beharangozta, hogy milyen szakok vannak az egyetemen...Habar ha belegondolok, o nem is allt kozel az evfolyamunkhoz, sok kozos elmenyrol nem is tudott volna beszamolni... De amirol az evfolyamvezetonk beszelt, az igen.... na az tetszett....ezuttal sem kellett csalodnom Bagoly tanarurban, az sokkal kozvetlenebb volt...hozzank szolt...rolunk szolt... A mi reszunkrol is volt egy bucsuzas, ami patakokba fulladt, ugy a felolvaso, mint a kozonseg reszerol... Anyu is, es meg Apu is sirt, de mikor rajuk neztem, en is kellett...:P Megkaptuk a Diplomainkat, ujjongtunk a tanarainknak, akiknek neha sok turelemre volt szukseguk. Aztan ami a legjobb volt szamomra ebben az egeszben, mikor 1-2-3 -ra a kalapok az egbe ropultek... szemely szerint, mikor elhagyta kezem a kalapom, ereztem, hogy az egesz testemmel boldog vagyok es orulok annak, hogy ezekkel az emberekkel lehettem egyutt 3 evig... Masnap, vagyis 10-en tartottuk meg a banketunket, ami nem indult olyan jol, mint amilyen buli kerekedett ki belole...Mindenki-mindenkivel tancolt, beszelgetett nevetett, majdnem senki nem ult az asztaloknal...ki mit tudott beleadott... En mondom, ennel jobb banketet elkepzelni nem is tudtam volna es szerintem ezzel nem vagyok egyedul...

Sétálgatva...


Tegnap elindúltam a városba, fülembe zene tombolt...és akárhányszor zenét hallgatok gyaloglás közbe, mindig több időm van figyelészni az embereket, mint valami kivülálló, mintha szellem lennék és nem látnának az emberek. Zene közbe teljesen kizárom magam körül a világot...
Lefele jövet a Torda-i útról láttam 2 lányt, akik csak úgy álldogáltak és mintha keresgéltek volna valamit táskájukban, mikor közelebb értem, észrevettem, hogy egy kutyus volt mellettük lefeküdve, eléggé nyúzottnak és betegnek tünt. Mikor elhaladtam mellettük láttam, hogy egy szelet kalácsot kotortak ki a táskájukból a kutyusnak...jól esett látni...
Aztán a Julius Mall előtt láttam egy házaspárt, középen egy gyerekkel és a nő ezenkivűl hordott még valakit a szive alatt :) Annyira látszott rajta, hogy egy másik élet növekedik benne, a mosolya is átlgostól eltérő, boldog volt egesz testével, ragyogó szemekkel...sugárzott ez a nő-anyuka.
Vásárlás közbe az Auchan-ba a ruhás részlegen egy fiatal párra lettem figyelmes, akik egy pizsaman dilemáztak...a pasi hátulról tartotta a lánynak, hogy hogy áll neki és közbe gügyögtek egymásnak, mint a kisgyerekek...
Szóval örülök annak, hogy még vannak ezen a földön érző emberek, mert néha nagyon másként látom...

Simply or Katy girl?

A vilagon ket tipusu no letezik: a simply girl and Katy girl. A simply nok koze tartozik az, akik ritkan jarnak el otthonrol,erettsegi utan beallnak dolgozni, eletceljuk a ferjhezmenes, 20-21 evesen megszulni az elso gyereket, nevelgetni, szulesi szabadsag utan visszamenni dolgozni, napi 8 orat egy uzletbe, vagy textil gyarba, vagy barhol, ahol szakkepzetlenul lehet dolgozni...Es van a Katy girl tipusu, aki teljesen elter ettol az elobbitol...aki mindent megtesz, hogy szinesse tegye az eletet, erettsegi utan egyetemre megy, ott megismerkedik sok-sok kulonbozo, mashonnan szarmazo emberrel, teljesen mas eletet el, szorakozik, utazik...szines egyeniseg...a ferjhezmenest joval kesobbre teszi....jol kijon embertarsaival...karrierje felemelkedoben...akarmilyen szituacioban kimondja velemenyet, meg ha 100 emberbol csak az ove ter el, akkor is...feltalalja magat akarhova is tennenk ki a nagyvilagba... Most kerdem en...melyikre vagynak inkabb a pasik?...talan az elsore, mert az egy biztos pont az eletukben es tudjak, hogy soha nem hagyjak el oket....talan a masodikra, mert erdekeseknek tunnek, de egy ido utan, mar idegesitoek lesznek es megvalnak toluk, keresnek egy simply-t...